Rakamaz múltjának megismerésénél segítségemre voltak az eddig feltárt leletek és az írásosos emlékeink, amelyekből a tiszai átkelőhelynél fekvő községünk bőven rendelkezik. A Tisza átvágása után a legmagasabb árvizet 1888-ban mérték Rakamazon. A medréből kilépő folyó 1-2 méter mélyen és 500 méter hosszan mosta az Aranyos-árok mellett fekvő szántóföldet, ahol a réteg aljában, az iszapban ősrégi leletek maradtak. Előkerültek kővésők, csontvésők, bronzfőrész és találtak még lábakon álló ovális agyagtálat, aminek a fele része hiányzik. Jósa András, a Nyíregyházi Múzeum akkori igazgatója és gyűjtője a hiányzódarabokat rajzával kiegészítette és méretét 33 cm hosszúnak, 21,5 cm szélesnek, 10,5 cm magasnak határozta meg. A tál anyaga és minden sajátossága azt bizonyítja, hogy neolitikus (csiszolt kőkorszak második szakasza Kr.e. 5-3000 év) kori és öntőkemencének használták. Mindezekből a munkaeszközökből megállapítható, hogy a feltárás helyén ókori település volt.
Találtak még agyag-korongocskát, amelynek átmérője 4 cm, vastagsága 1,2 cm és mindkét oldala díszített. Egyiken pár vonással megrajzolt elefánt, a másik oldalán egy álló madár képe van vonással bekarcolva. Jósa András annak idején a következőket jegyezte fel róla: Valószínűleg tessera cirkuszi belépőjegy készítéséhez negatív, amely római eredetre vall. Az elefánt a szicíliai Catarna városának címere.
Ugyancsak a leletek között volt egy szerpentinből készült 3-4 cm széles és hosszú, négyszög alakú pecsétnyomó Jeichel Seraga ben Menachin Gerson feliratot tartalmazott. Jósa András megállapította, hogy Serega nevű kereskedő család Szalonikiben ma is él, amely azt állítja magáról, hogy őseit még Vespasianus császár idejében (Kr.u. 69-ben) üldözték ki Palesztinából. Valószínűnek tartotta, hogy Kr.u. I. században a kereskedők hagyták Rakamazon. A fentiekből megállapítható, hogy a kultúra délről jutott el hozzánk és görög-római kapcsolataink voltak, vagyis a Balkán félszigettől Lengyelországig menő kereskedelmi útvonal Rakamazon ment keresztül.
1974-ben a rakamazi Strázsadomb vonulatának egyengetésénél honfoglalás kori temetőre bukkantak. Ekkor kerültek elő, illetve semmisültek meg honfoglaló sírok. Becslések szerint 40 sír volt a strázsadombi temetőben. A sírokban talált legbecsesebb leletek a bőrtarsoly díszes arany fedőlemeze, a szablya aranyozott hüvellyel és arany markolattal, férfi köntösre felvarrható díszveretek, arany száj- és szemlemezek, amelyeket a ravatalozásnál használtak. A fényes leletek a viselőjének magas rangjára utalnak.
A rakamazi tarsolylemez (1974) |
A rakamazi szablya arany markolatvége (1974) |
A rakamazi köntös egyik díszverete (1974) |
A Túróci parton 1956 májusában ugyancsak honfoglalás kori női hajfonat díszéül szolgáló gyönyörű korongpárt találtak, amely sas-madarat (turulmadarat) jelenít meg. A Túróci-parti homokbányában talált rangos dísz bizonyítja, hogy itt is honfoglalás kori temetőt semmisítettek meg.
A rakamazi korongpár egyik darabja (1956) |